Gettófuturizmus

A Gettófuturizmus sorozat inspirációja az urbánus környezet vizuális megjelenítése volt. Életem első 19 évét szinte teljes egészében egy székesfehérvári lakótelepen töltöttem, utána éltem Kőbányán, majd Budapest bulinegyedében is. Ezeknek a helyeknek a közös tulajdonsága a vad, veszélyes és személytelen betonrengeteg, a természet hiánya. A modern város analógiába állítható a romlással, az elmúlással, a sötétséggel, az árnyékkal, ahol a fény épp, hogy csak pislákol. A projekt technikai kihívása az volt, hogy az alkalmazott anyagok és a kifejezésmód is tükrözze a városi atmoszféra agresszivitását, ezért zománcfestékkel és glettel dolgoztam a képeken. Ezek az anyagok a durva textúrájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a városi környezet keménységét tapinthatóvá tegyék. A feszültségteremtéshez a tiszta színeket egyfajta monokróm mocsárba mártottam. Ennek eredményeként a képekben általában csak a szürke árnyalatai és a rozsdás, fémes tónusok dominálnak, amelyek tovább erősítik a rideg és monoton hangulatot.